Feketerigó
(Turdus merula)

Erdők, borókások, parkok és kertek igen gyakori költőfaja. Az északi állományok vonulók (a városiakat kivéve a hazaiak is: februártól szeptemberig), és zömmel Nyugat-Európában,ill. a mieink a Földközi-tenger mellékén telelnek. Bizalmas, gyakran háztetőkön, tv-antennákon énekel, az erdőkben fák tetejéről szól. Földigilisztákkal, rovarokkal, bogyókkal táplálkozik. Fészkét bokorra, lugasra, farönk mögé, stb. rakja.

Meghatározás:
Hossza 23,5-29 cm.
A hím tiszta fekete, tavasszal és nyáron a csőre és keskeny szemgyűrűje sárga. Esetleg a seregéllyel lehetne összetéveszteni, amelynek tollazata szintén fekete, csőre sárga, és hasonlóan a pázsiton szokott sétálgatni: a feketerigó azonban NEM jár csapatosan ,farka hosszú (gyakran felcsapja,majd lassan leengedi), rendszerint páros lábbal gyorsan ugrál, vagy néhányat lép, majd megáll és néhány másodpercig mozdulatlanul figyel (gilisztára les), aztán tovább halad stb. Ezenkívül tollazata nem pöttyös. Nyár végére csőre sötétebbre vált.
A nőstény kormos barna,kissé világosabb, barnásfehér torokkal, és elmosódott foltozással a mellen. Csőre sötét.
Juvenilis (fiatal egyed) olyan, mint a nőstény, de hátoldalán apró, világos pöttyökkel hintett.

Hangja: (meghallgatható a Letöltések menüpont alatt!)
Repertoárja igen gazdag. Gyakran hallani mély "pak" hangját: vonuláskor halk, finoman gyöngyöző "szrííí" (a fakuszénál csengőbb és "lazábban" pergő) hangot is ad. Izgatottságát nagyon finom, vörösbegy-szerű, magas "cíí" vagy kemény, csattogó "csakk-akk-akk-akk..." hanggal jelzi. Amikor például baglyot vagy macskát szid, vagy esti elülés előtt fémes, magas "pli-pli-pli" riasztását hallatja, amely a végén emelkedő kiáltássorba csap át (ezzel együtt gyakran fel is száll). Közismerten szép éneke dallamos, lágy, tisztán csengő, hangosan fuvolázó (közel dúr hangnemben), tempója lassú, hangskálája széles, a strófákhoz lágy, csicsergő hangot told: strófái elég rövidek,3-5 másodperces szünetekkel szól. Egyes példányok éneke panaszosan csengő, léprigó-szerű.

A szöveg forrása:
Killian Mullarney, Lars Svensson, Dan Zetterström, Peter J. Grant: Madárhatározó (2002, Park könyvkiadó)

  Hím

Tojások

Tojó

Juvenilis