Zebrapinty

A szalagpinty után a zebrapinty volt a második díszpinty, amely a második világháború után, 1960-ban Magyarországon megjelent. Gyorsan elszaporodott, és ma már összes színváltozataiban a legelterjedtebb díszpinty nálunk.

Hazája: Ausztrália legnagyobb része a Kis-Szunda szigetek közül egynéhány. Nagy elterjedési területén belül a száraz, nyílt füves területek lakója, amelyek szórványosan tövises bokrokkal és fákkal tarkítottak. A zebrapinty kimondottan szárazságtűrő madár. A zebrapinty tehát az európai ember megjelenése óta ott is megtelepedettm ahol azelőtt hiányzott az élet egyik legfontosabb feltétele: a víz.

Viselkedése: Kalitkában más, nála gyengébb madarakkal nem tanácsos együtt költetni, mert bizony nem tartozik a békés természetű madarak közé. Más a helyzet, ha tágas röpdében tartjuk. Itt lakótársaival rendesen jól megfér, sőt, több pár együtt is költhet. Bizalmas természetű, mulatságos madár, mely sok szórakoztatást nyújthat a gazdijának.

Szaporítás: Nyolc hónapos kora előtt nem tanácsos tenyésztésbe fogni. Költéshez a zárt vagy a félig nyitott odú egyaránt alkalmas. A tojó átlagosan 4-6 tojást tojik, amelyet a szülők felváltva ülnek. 14 nap kotlás után kelnek ki a fiatalok, a szülők szorgalmasan etetik őket a részükre készített lágyeleséggel. Háromhetes korban repülnek ki és további egy hét múlva önállóan kezdenek enni. Ilyenkor kell elválasztani őket.