Ékfarkú amandina

Leírása: A hím és a tojó színezete alig tér el egymástól, ezért a nemek megkülönböztetése csak a hímek éneke alapján lehetséges (amit én inkább brekegésnek neveznék). Két alfaja ismert, amelyek előfordulnak hazánkban is. Jól meg lehet különböztetni őket egymástól a csőr színe alapján: míg az egyiké piros, a másiké sárga. Megfelelő szakértelem hiányában esetenként keresztezik egymással a két alfajt, így a narancssárga csőrű egyedek sem mennek ritkaságszámba.

A szakirodalom szerint könnyen költő faj. Nekem úgy látszik, eddig nem volt szerencsém, mert az egyetlen fészkelésbe kezdő párom  a fészekellenőrzés után nem volt hajlandó a néhány napos fiókákat tovább etetni, azok kihűltek és elpusztultak. A pár újabb fészkeléshez még egy év múlva sem kezdett.

E faj esetében is, éppen e tapasztalat alapján a zárt fészekodú használatát ajánlom. Hacsak nem muszáj, ne ellenőrizzük a költést! A 3-6 tojásból anélkül is kikel a fióka körülbelül 14 nap kotlási idő után. A kikelés tényét a fülünkkel is megállapíthatjuk, mert a fiókák jellegzetes hangok kíséretében kérik az etetést.